A világ első köldökzsinórvér transzplantáción átesett betege ma egy őssejt bankban dolgozik
Az egykori beteg, Matthew Farrow ma egészséges felnőtt, hiszen az 1988. október 6-án, ötéves korában végrehajtott őssejt-transzplantációnak hála teljesen felépült. A ma 32 éves Matthew családos ember és egy őssejt bankban dolgozik. Szeretné, ha minél több ember megismerné a történetét, és felismerné az őssejt terápia fontosságát a gyógyításban.
Matthew Farrow volt az első olyan páciens, aki 1988. október 6-án, egy nemzetközi összefogás eredményeként részesült az akkor még valóban úttörőnek számító őssejt-terápiában. Az akkor ötéves amerikai kisfiú, Matthew súlyos vérszegénységben, Fanconi-anémiában szenvedett. Kishúga köldökzsinórvéréből jutott hozzá az életmentő őssejtekhez, amelyeket egy párizsi kórházban ültettek be a szervezetébe.
A ma 32 éves Matthew egy amerikai közösségi és családi őssejt bankban dolgozik, és küldetésének tekinti, hogy elmondja az embereknek, mennyire fontos a gyógyításban az őssejt. „Én annak köszönhetem, hogy életben maradtam, és felnőttem, hogy annak idején a kishúgom őssejtjei kigyógyítottak a betegségemből” – állítja Matthew egy szeptemberi interjúban. „Ma én adhatok bátorítást azoknak a családoknak, amelyekben egy kisgyerek őssejt-transzplantáción esett át, megmutatva nekik, hogy íme, a kis betegekből felnőttek lehetnek, családjuk lehet, és épp olyan normális életet élhetnek, mint bárki más.”
Amellett, hogy Matthew felelős az őssejt bankja beszerzéseiért, szóvivője is az intézménynek: konferenciák, különböző nyilvános események résztvevőjeként hívja fel az emberek figyelmét az őssejt-tárolás fontosságára, még egy filmben is szerepelt (Celebrating a Second Chance at Life - The history of Blood and Marrow Transplantation). A legjobban azt szereti, ha olyan gyerekekkel találkozhat, akik őssejt-transzplantáción estek át. Saját tapasztalata alapján a személyes tanácsa az, érintett családoknak, hogy készüljenek fel lélekben arra, a gyermek számára a felépülés, a normális életbe való visszatérés viszonylag hosszú időt fog igénybe venni.
Matthew fontosnak tartja eloszlatni az őssejt-transzplantációval kapcsolatos tévhiteket. Szerinte a szakmának hiteles kommunikációval – akár gyakoribb tévés szereplésekkel, társadalmi célú reklámokkal – világossá kell tennie, mire jó az őssejt, milyen esetekben lehet gyógyításra felhasználni. Fontos szerepet szánna az orvosoknak is, akik szerinte, gyakran nem adnak tájékoztatást erről a terápiás lehetőségről. Matthew a saját példáján keresztül győzi meg az embereket arról, hogy az őssejt valóban felbecsülhetetlen érték.