A vázizomból (SM-MSCs), illetve a zsírszövetből (ADSCs) származó mezenchymális őssejteket fecskendeztek olyan patkányok szívizomzatába, amelyek miokardiális infarktuson estek át. A kapott őssejt típusa szerint két csoportra osztott kísérleti állatok mindegyikénél a balkamrai szívfunkció jelentős javulását tapasztalták.

Az oszlói egyetem klinikája és a norvég őssejtkutató központ közös kutatása arra irányult, hogy megállapítsák, vajon van-e különbség a különböző testrészekből származó őssejtek terápiás hatékonysága között. Az infarktust azért választották célterületnek, mert ez (miokardiális infarktus) az egyik vezető halálok a fejlett országokban – nem véletlen, hogy az őssejtterápiát már több mint egy évtizede alkalmazzák a kezelésére. Az infarktus következtében az szívösszehúzódásért felelős szívizomzat sérül, és a sebhelyen rostos hegesedések alakulnak ki. Az őssejtterápia a szívizomzat helyreállítását célozza. A mezenchymális őssejtek jól tolerálják az oxigénhiányos állapotot és serkentik a szövetek növekedését, javítják a vaszkularizációt, vagyis az érfalak újraépítését.

Az előzőleg mesterségesen előidézett infarktuson átesett patkányok szívébe őssejteket fecskendeztek. Egy héttel a kezelést követően echokardiográfiai képalkotó eljárással, és más vizsgálati módszerekkel felmérték a szívizomfunkciót, a hegesedés méretét, az érsűrűséget a sérült területen, valamint a szívizomszövetek általános állapotát. Az eredmények azt mutatták, hogy jelentősen csökkent a sebhely mérete, és ugyancsak jelentősen javult a balkamrai szívfunkció. Arra viszont továbbra sem találtak választ, hogy vajon a különböző őssejtek különböző terápiás eredményre vezetnek-e, ugyanis a különbség a két vizsgálati csoport között jelentéktelen volt. Azt sem tudják még, hogy mikor a legcélszerűbb végrehajtani az őssejtkezelést. A kutatók kiemelték azonban, hogy a kísérleti eredmények szerint az őssejtterápia az akkut miokardiális infarktus hasznos kiegészítő kezelése lehet.

Forrás: News Track India