A belga kormány tavaly kért fel egy szakértői bizottságot, vizsgálja meg, milyen szerepet töltenek be jelenleg a köldökzsinór eredetű őssejtek az allogén hemopoetikus őssejt-transzplantációra épülő klinikai terápiában, milyen igény mutatkozik rájuk, illetve tegyenek javaslatot a szükséges intézkedésekre. A hematológus, immunológus, sejtbiológus orvosszakértőkből, őssejtbankok képviselőiből és a sejtterápiában jártas orvosokból álló bizottság tavaly októberben jelentésben foglalta össze vizsgálatának eredményeit és javaslatait. A szakértői jelentés egyik legfontosabb megállapítás az, hogy Belgiumban az allogén – azaz nem saját őssejtet használó – transzplantációk 90 százalékát külföldről származó mintákkal végzik. A szakemberek ezért azt javasolják a belga kormánynak, haladéktalanul kezdjen felvilágosító kampányt a lakosság körében, hogy a köldökzsinór vért a szülők gyermekük születésekor vetessék le és tároltassák el. Belgiumban külön problémát jelent, hogy a bevándorlók és azok leszármazottai gyakran nem jutnak hozzá a megfelelő donorhoz, mert a legtöbb privát őssejtbankban az európai rasszhoz tartozó emberek mintáit őrzik. A felvilágosító kampánynak ezért az etnikai kisebbségeket kell hangsúlyosan megszólítania. Hasonló, kiemelt figyelemben kell részesíteni azokat a családokat is, amelyekről tudható, hogy – valamilyen kockázati tényező miatt – nagy valószínűséggel szükségük lesz gyermekük köldökzsinórvérére. Az orvosoknak időben figyelmeztetniük kell az ilyen családokat a köldökzsinórvér levételének fontosságára. A kormánynak mindehhez biztosítania kell az anyagi forrásokat, gondoskodnia kell arról, hogy a szülészetek rendelkezésére álljon a megfelelő infrastruktúra, felszereltség, személyzet és szakértelem. A javaslattevők szerint a köldökzsinórvér gyűjtésébe be kell vonni a belga őssejtbankokat, amelyek számára nemzeti szinten egységes minőségbiztosítási szabványt kell meghatározni.

A jelentés szerint Belgiumban az elmúlt 15 évben ugrásszerűen megnőtt az őssejt-transzplantációk száma, ami jól jelzi a terápia elfogadottságát és hatékonyságát is. A szakértők a köldökzsinórvér eredetű, allogén őssejtek terápiás előnyeként ismerik el a más forrásból származó őssejtekkel szemben többek között azt, hogy a kezelés után kisebb a kilökődés kockázata, a HLA egyezőség kritériumai nem annyira szigorúak, a kezelés veszélytelen a donorra nézve (hiszen nincs szükség műtéti beavatkozásra), és késedelem nélkül rendelkezésre állnak.
Miközben a belga kormány arra készül, hogy a tettek mezejére lép és országos kampányba kezd a köldökzsinórvér gyűjtése érdekében, az Európai Parlament tavaly ősszel szintén napirendjére vette az őssejtek és a sejtdonáció kérdését. A parlamenti képviselők egyetértettek abban, hogy a donációt a jövőben sem szabad díjazáshoz kötni. A donor továbbra is jogosult költségtérítésre, de magát az adományozást a segíteni akarás szándéka motiválhatja kizárólag, bevételre ilyen tevékenységből nem tehet szert.

A parlamenti ülésen több képviselő is elmondta, hogy Európában nem áll rendelkezésre elegendő őssejt, pedig ez életeket menthetne meg, továbbá az őssejtek ma már a modern klinikai terápia szerves részét képezik. A plenáris vita kezdeményezője, Marina Yannakoudakis brit képviselő így fogalmazott:”A csontvelő- és az őssejt-transzplantáció gyakran a leukémiában vagy más vérképzőszervi megbetegedésben szenvedő betegek egyetlen reménye a túlélésre. (…) Ki kell használnunk azt, hogy az Európai Unió tagjai vagyunk és uniós szintű, közös donorregisztert kell létrehoznunk.” Elhangzott: az őssejtterápia előnyei jobban érvényesülnének, ha javulna az állami és a privát őssejtbankok együttműködése, ha a tagországok egységes szabályozó rendszert alakítanának ki számukra, amely garantálná a biztonságos és átlátható működést. Ez utóbbira azért is volna nagy szükség, mert növekszik az őssejtek, spermiumok és petesejtek feketepiaca, ami egészségügyi kockázatokat rejt magában és súlyos etikai kérdések vet fel. Több felszólaló képviselő is szorgalmazta, hogy az tagországok kezdjék meg a privát szektorral együttműködve a köldökzsinórvér államilag szervezett gyűjtését. Az Európai Uniónak arra kell ösztönöznie a nemzeti kormányokat, hogy mindehhez biztosítsanak anyagi forrásokat, és világosítsák fel a lakosságot arról, mennyire fontos a köldökzsinórvér, így növekedhetne a levételek száma.

Az európai politikusok úgy látják, eljött az ideje annak, hogy a köldökzsinórvér levételét és tárolását az uniós szintű egészségpolitika célkitűzései közé beemeljék. A több évtizedes klinikai gyakorlat ma már egyértelmű bizonyítéka minden döntéshozó számára annak, hogy az őssejt-transzplantáció a gyógyítás egyik fontos, egyre nélkülözhetetlenebb módja. Az őssejtterápiát, az allogén őssejt-transzplantációt azonban csak úgy lehet a lakosság széles rétegei számára elérhetővé tenni, ha az őssejttárolás nem korlátozódik csupán a privát szférára.