Egy közelmúltban publikált cikkben, két tudós szállt vitába egymással arról, hogy az úgynevezett autológ őssejtterápia mennyire hatékony a myeloma kezelésében, indokolt-e ezt elsődleges terápiás eljárásnak tekinteni.

A viszonylag gyakori, hematológiai daganatos megbetegedés kezelésében jelenleg egyaránt alkalmazzák a hagyományos kemoterápiát és az autológ őssejt-transzplantációt. A francia, Dr. Philippe Moreau (University Hospital Hotel-Dieu, Nantes) szerint a korábban elvégzett klinikai tesztek elegendő bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy az őssejtes eljárás élvezzen elsőbbséget minden más módszerrel szemben. Ezek hitelességét és jelentőségét elismerve ugyan, az egyesült államokbeli Mayo Klinika (Rochester, Minnesota) orvosa, Dr. Vincent Rajkumar viszont azt állítja, hogy minden esetben egyedileg kell dönteni az alkalmazandó terápiáról a betegek sajátos kórképe alapján. Szerinte a döntést a kérdésben az is árnyalja, hogy a legújabban beszerezhető hatóanyagok a kemoterápiával kombinálva, ma már jelentősen jobb eredménnyel alkalmazhatóak, mint a régi gyógyszerek.

Az autológ őssejt-transzplantáció során az előzetesen kemoterápiával elpusztított csontvelői sejtállományt a pácienstől a terápiát megelőzően levett őssejtekkel pótolják. Az egészséges őssejtek újraépítik a szervezet immunrendszerét és ezzel késleltetik vagy leállítják a betegség előrehaladását.

Dr. Moreau állítja: az autológ őssejt-transzplantáció ma már rutineljárás, amely esetében az elhalálozási arány 2 százaléknál alacsonyabb. Az ezt nélkülöző eljárások statisztikái ennél rosszabbak. Azt viszont elismeri, hogy jövőben a kutatásoknak arra a betegkörre kell összpontosítaniuk, amely számára az őssejtterápia a legnagyobb előnyökkel jár.

Dr. Rajkumar ezzel szemben úgy érvel, hogy a jelenleg rendelkezésre álló klinikai tapasztalatok, de az őssejtterápia nyújtotta túlélési esélyek sem támasztják alá ennek az eljárásnak az elsőbbségét, ezért a megfelelő kezelés megválasztásához figyelembe kell venni a páciens adott egészségi állapotát is. Szerinte a kisebb kockázatú esetekben az őssejt-transzplantáció elhalasztása meghosszabbíthatja azt az időszakot a beteg számára, amelyben a megszokott, normál életét élheti. A közepes kockázatú betegek esetében azonban ő is a minél korábbi őssejt-transzplantáció mellett teszi le a voksát.

Mivel nincs egzakt módszer és konszenzus annak megállapítására, hogy mi számít közepes vagy magas kockázatú fázisnak a myelomában, Dr. Moreau szerint a transzplantáció elhalasztásával épp azt kockáztatjuk, hogy a beteg olyan stádiumba kerül, amikor már nem, vagy csak esetleges komplikációkkal eshet át a beavatkozáson. Hozzáteszi: hamarosan nyilvánosságra kerülnek azoknak a jelenleg is zajló teszteknek az eredményei, amelyek újabb adatokkal szolgálhatnak az őssejt-transzplantáció szerepéről a myeloma kezelésében.

A myeloma multiplex a plazmasejtek daganatos megbetegedése, melyre az jellemző, hogy ezek a sejtek oly mértékben felszaporodnak a csontvelőben, hogy gátolják a normális vérképzést. A myeloma a daganatos megbetegedések mintegy 10 százalékát teszi ki, általában az 55-65 éves kor körüli férfiaknál fordul elő.

Forrás: The Myeloma Beacon