Figyelemre méltó megállapításra jutottak az amerikai rákkutató intézet (NCI – National Cancer Institute) tudósai: azok az aplasztikus anémiában szenvedő és allogén (tehát donori őssejttel elvégzett) őssejt-transzplantáción átesett betegek, akik a donoruktól hosszabb, un. telomerrel rendelkező kromoszómákat tartalmazó sejteket (fehérvérsejteket) kaptak, nagyobb eséllyel épülnek fel a betegségükből. Vagyis az öt évet meghaladó túlélési esélyeik szignifikánsan jobbak, mint azon betegtársaiké, akik donoruktól rövidebb telomerű sejteket kaptak.

A telomer a kromoszómát alkotó DNS-szál két végén található rövid, többszörösen ismétlődő szakasz. Ez az ún. telomer régió egyfelől megakadályozza, hogy a kromoszómavégek összetapadjanak, másfelől a sejtosztódás során védi a DNS-t a folyamatos rövidülés káros hatásától. A sejtek telomer régiója azonban az évek előrehaladtával – amint a sejtek osztódásokon mennek keresztül – rövidül. Az emberi sejtek mintegy 50 osztódásra képesek, ezt követően a telomer védelmi funkciója gyengül, a DNS sérülése már jelentős.
A köldökzsinórvér (KZSV) eredetű őssejtek nagyon fiatalok, ezért a telomerük is épp. Mivel a KZSV őssejtek jóval hosszabb telomerrel rendelkeznek, mint a csontvelőből kinyerhető őssejtek, így – az amerikai rákkutatók felfedezése szerint – transzplantáció esetén jobb túlélési esélyeket kínálnak az aplasztikus anémiában szenvedő páciensek számára.
A tudósok 330 beteg adatait vizsgálták meg, akik 1989 és 2007 között estek át őssejt-transzplantáción. Többségük (71%-uk) aplasztikus anémiában szenvedett. Az ötéves túlélés esélye mintegy 15 százalékkal volt magasabb azon betegek körében, akik a leghosszabb telomérrel rendelkező transzplantátumot kapták, mint azokéi, akiknek a legrövidebb telomérű sejtek jutottak.

A tudósok a telomerhossz és a hosszú távú túlélés közötti összefüggés okát még nem találták meg. Azt megállapították, hogy a telomerhossz nem játszik szerepet az őssejtek transzplantáció utáni megtapadásában, vagyis a műtét kimenetelét nem befolyásolja. A hosszú távú túlélést azonban igen. „Kevesebb fertőzés érte ezeket a betegeket, vagy kevesebbszer alakult ki toxicitás az esetükben? Vagy ha volt is fertőződés, a telomerhossz gyorsabb immunválaszt tett lehetővé? További adatokra van még szükségünk ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására.” – nyilatkozta a tanulmányt készítő egyik kutató.

Forrás: Healio HemOnc Today